Stockholm külvárosában van egy speciális előkészítő iskola, ahol szinte csak külföldi gyerekekkel találkozhat az ember. Szerte a világból érkeznek ide bevándorolt családok gyermekei, hogy svédül tanuljanak, mielőtt átkerülnének hagyományos iskolába. A 6 éves Maryam, aki édesanyjával menekült ide Iránból, osztálytársainál később, utolsónak érkezik ebbe az idegen környezetbe, ahol nyelvismeret és barátok nélkül kell kezdetben boldogulnia. A film Maryam küzdelmeit követi nyomon; ismerkedését és nehézségeit egy különös új nyelvvel és az ismeretlennel. Maryam életében először lát havat, először hógolyózik és épít hóembert. A film azt a kérdéskört járja körül, hogy hogyan tudja egy gyerek kifejezni magát és hogyan tud szert tenni barátokra anélkül, hogy ismerné az adott országot, beszélné nyelvüket.
Magyarországon élni külföldiként, ez „bárkivel” előfordulhat. De vajon ez a „bárki” miért itt keresi a boldogulást, miért akar itt állampolgárságot? – ezt a kérdést tettük fel külföldieknek. Nem akartak nyilatkozni, nem akartak szerepelni, de egy örmény művész, harmonikás kötélnek állt. Gyakorol, dolgozik, vizsgázik, mesél – erről szól a film.
D-Flame tizenhat évesen elhagyta anyját és intézetbe költözött, hogy kitanulja a ganxta-szakma fogásait. Mamadee tízéves volt, amikor a vasfüggöny leomlott - és ezzel együtt a vörös úttörősála és gyerekkori álmai is szertefoszlottak. Adé tizenöt volt, mikor apját meggyilkolták, és Nigériából Németországba költözött. Mind a hárman fekete apukák német gyermekeiként nőttek fel, apjuk nélkül. Először akkor találkoztak, amikor három német fiatal egy parkban meggyilkolt egy fekete férfit, és ez összehozta a legismertebb afro-német zenészeket egy "Brothers Keepers", azaz „Testvérek őrzői” elnevezésű projekt-együttesbe. Ez a film Flame, Mamadee, Adé és a Testvérek őrzőinek története. A zene erejéről és az egységben felemelt hang öröméről beszél D-Flame, Adé Bantu, Mamadee és Xavier Naidoo szereplésével.