Az énekes Tatiana Miranda és a táncos Ligia Luna ahhoz a nicaraguai nemzedékhez tartozik tartozik, amelynek tagjait az 1979-es sandinista forradalom után Kelet-Európába küldtek tanulni. Hazájuk kulturális fejlődésének, felvirágoztatásának reményében nekivágtak a „nagyvilágnak” Berlinbe és Kijevbe mentek. Ám mire a 90-es évek elején visszatértek Nicaraguába, nem csak a hidegháború utáni Európa alakult át: az egy évtizedes polgárháború és kudarcba fulladt forradalom utáni Nicaragua jövője is egyre bizonytalanabbá vált. Ének és a tánc segítségével mesélnek elveszett álmokról, az idegen országban leélt életről és a honvágyról egy sosem létezett ország után.
"Banán gyerekek - kívül sárgák, belül pedig fehérek!" 10 és 20 év közöttiek, francia és kínai származásúak, és ironikus humorral banán gyerekeknek vallják magukat. A 80-as évek növekvő kínai migrációs hullámával érkeztek a szüleik. Ezek a fiatal tinik mind francia születésűek.
A Berlin közismert negyedében, Neukölln-ben élő 3 libanoni testvér, Hassan, Lial és Maradona sikeres táncosok és zenészek, ám családjukat az a veszély fenyegeti, hogy deportálják őket Németországból. A tinédzserek elhatározzák, hogy tehetségüket próbálják meg felhasználni, hogy megmentsék és összetartsák családjukat. A nagy nyomás azonban megterheli családi kapcsolataikat, a sikerig vezető út pedig hosszúnak és küzdelmesnek bizonyul. Lial és Hassan között konfliktus bontakozik ki, hogy ki közülük a kenyérkereső, Maradona bajba kerül és kirúgják az iskolából. Őrlődve a két idősebb testvér ambiciózus életstílusa és a barátok utcai életvitele között, a motiváció és a rezignáció útvesztőjébe keveredik. Amikor azonban Maradonát behívják egy TV műsor szereplőválogatására, felcsillan a remény. Vajon megnyerheti-e a 100.000 euró főnyereményt, ezzel garantálva a család jövőjét Németországban? Ez a film három fiatal történetét meséli el, akik élete szorosan összefonódott Berlin sokrétű kulturális szövetével; harcukat azért a jogért, hogy abban az országban maradhassanak, ahol születtek.