A film önéletrajzi dokumentum. A rendező családjáról szól: apjáról, aki 16 évig dolgozott egy hamburgi hajógyárban, és édesanyjáról, aki otthon maradt egy kurd faluban, Törökországban. A Németországban töltött évek hosszú távon meghatározták a család sorsát: amikor a film készült Hamburgban már megszülettek az unokák.
Stockholm külvárosában van egy speciális előkészítő iskola, ahol szinte csak külföldi gyerekekkel találkozhat az ember. Szerte a világból érkeznek ide bevándorolt családok gyermekei, hogy svédül tanuljanak, mielőtt átkerülnének hagyományos iskolába. A 6 éves Maryam, aki édesanyjával menekült ide Iránból, osztálytársainál később, utolsónak érkezik ebbe az idegen környezetbe, ahol nyelvismeret és barátok nélkül kell kezdetben boldogulnia. A film Maryam küzdelmeit követi nyomon; ismerkedését és nehézségeit egy különös új nyelvvel és az ismeretlennel. Maryam életében először lát havat, először hógolyózik és épít hóembert. A film azt a kérdéskört járja körül, hogy hogyan tudja egy gyerek kifejezni magát és hogyan tud szert tenni barátokra anélkül, hogy ismerné az adott országot, beszélné nyelvüket.
A Ciutat Vella egy barcelonai kosárlabdacsapat, amelynek tagjai különböző származású középiskolás fiatalok. Megismerjük Pabú-t, a dominikai Santo Domingóból, aki állást keres, hogy segíthesse a családját és Hilario-t, egy filippínó fiút, aki egyetemen tanul, de nem biztos benne, hogy odavaló. Végignézzük, ahogy Gerard, a spanyol sportmániás megpróbálja átverekedni magát egy vizsgán, különben a szülei eltiltják a kosárlabdától, és találkozhatunk Miguel Ángel-lel, aki ragyogóan tanult Santo Domingo-ban, és most folytatná tanulmányait Barcelonában, de hiába várja, hogy hitelesítsék a dokumentumait. A fiúk együtt töltenek egy évet az edző, Carlos csapatában, aki nem csak a kosárlabdára, hanem az életre is tanítja őket.