Sinant utoléri a múltja, mikor először látogatja meg iraki családját az Egyesült Arab Emirátusokban 2007-ben. Nagybátyja német feleségével születésekor azonnal örökbefogadta Sinant. Három év múlva Brünhilde a fiúval Németországba menekült vissza. Nevelőapja és vér szerinti rokonai Irakban maradtak. Évekig nem mutatott érdeklődést irántuk vagy a kultúrájuk iránt, ám mikor végül találkozik apjával, feloldódik arab gyökereivel szembeni ellenállása.
Marko és Atanas rétesédes életet élhetne, ha nem lenne az a bosszantó malőr a papírjaikkal. Uniós útlevélre van szükségük, és szinte bármit hajlandók megtenni érte, akár feleséget is vásárolnának. Nekivágnak, hogy megtalálják álmaik asszonyát — aki lehetőleg úgy vonul majd velük az oltár elé, hogy nem tűnik el a válásig. A bécsi „bevándorlási ügyeskedők” világán át vezet minket ez a valóságos zöldkártya-odüsszeia, egyszerre fergeteges, siralmas és megható történet arról, hogy mi mindenre van szükség az „Európa Erőd” sáncainak átugrásához, és mire nem képes érte az ember fia, lánya.
"Banán gyerekek - kívül sárgák, belül pedig fehérek!" 10 és 20 év közöttiek, francia és kínai származásúak, és ironikus humorral banán gyerekeknek vallják magukat. A 80-as évek növekvő kínai migrációs hullámával érkeztek a szüleik. Ezek a fiatal tinik mind francia születésűek.