Aziz egy idős kurd férfi, aki gyermekeivel Luelába, Észak-Svédországba költözött. Gyerekeinek megvan a maguk élete és munkája, így Aziz gyakran érzi magát egyedül. Egy napon azonban gyermekei megajándékozzák őt egy kerttel, mely új értelmet és reményt ad életének. Tavasszal, nyáron és még ősszel is ideje nagy részét a kertben tölti. Itt emberek között lehet, beszélgethet és büszkének érzi magát, de amikor beköszönt a tél, napjai megváltoznak. A film Aziz álmairól, az új országban való identitásáról, csalódásairól és elidegenüléséről szól…
Antwerpen „rossz” oldalán, a Scheldt bal partján magas bérház emelkedik ki a környezetből. Antwerpen lakosai csak „Chicago tömbházként” emlegetik, és olyan helynek tekintik, amelyet ajánlatos messze elkerülni. Szegény belgák élnek itt bevándorlók tőszomszédságában – a 25 történetet több, mint 35 nemzet képviselői népesítik be. A betonméhkas liftjében elhelyezett kamera figyeli a lakók jövés-menését.
Szék község az erdélyi Mezőségben, Kolozsvártól északra mintegy 50 km-re helyezkedik el. A község tradicionális népzenéje és folklórja az 1960-as évektől egészen a napjainkig a magyarországi táncház-mozgalom meghatározó alapja volt. Filmünkben azonban nem a népzene, hanem más kulturális aspektusok kerülnek középpontba, három generáció egymástól nagyon is különböző szempontjai. Szék lakosságának 80%-a manapság Magyarországon vagy más európai országokban keresi boldogulását. Ennek tragikus következménye, hogy a széki családok többsége széthullott és a mai gyerekek sokaságát az utca, vagy jobb esetben a nagyszülők nevelik.