A film önéletrajzi dokumentum. A rendező családjáról szól: apjáról, aki 16 évig dolgozott egy hamburgi hajógyárban, és édesanyjáról, aki otthon maradt egy kurd faluban, Törökországban. A Németországban töltött évek hosszú távon meghatározták a család sorsát: amikor a film készült Hamburgban már megszülettek az unokák.
Aziz egy idős kurd férfi, aki gyermekeivel Luelába, Észak-Svédországba költözött. Gyerekeinek megvan a maguk élete és munkája, így Aziz gyakran érzi magát egyedül. Egy napon azonban gyermekei megajándékozzák őt egy kerttel, mely új értelmet és reményt ad életének. Tavasszal, nyáron és még ősszel is ideje nagy részét a kertben tölti. Itt emberek között lehet, beszélgethet és büszkének érzi magát, de amikor beköszönt a tél, napjai megváltoznak. A film Aziz álmairól, az új országban való identitásáról, csalódásairól és elidegenüléséről szól…
Nathalie Borgers dokumentumfilmje Bécsben élő, török családból származó lányokat mutat be. A fiataloknak egyszerre kell alkalmazkodniuk a konzervatív szülői ház elvárásaihoz és az európai nagyváros nyújtotta szabadsághoz. A diák Serpil szeretné maga kiválasztani jövendőbelijét, ugyanakkor azt is tudja, hogy ha egy osztrák férfival akarna összeházasodni, annak a szülei egyáltalán nem örülnének. Egy másik fiatal nő, Gülüsmer éppen beleegyezett egy elrendezett házasságba, csak hogy elhagyhassa a szülői házát. A film a kettős identitás problémájával foglalkozik, azokkal a belső és külső konfliktushelyzetekkel, amelyekkel egy Bécsben élő fiatal nő újra és újra szembetalálja magát.