Több mint egy évszázada már, hogy a De Kuip, a Feyenoord futball klub stadionja a Rotterdam déli részén levő munkásnegyed központja. Jelenleg a stadiontól pár száz méterre Európa legnagyobb mecsete épül. Az épülő mecsetet körüljáró dokumentumfilm bemutatja az azt övező mikrokozmoszt: különféle embereket, akik mind saját világukban egymás mellett élnek, elkülönülten, és mind különbözően vélekednek a mega-mecset jelentőségéről.
Antwerpen „rossz” oldalán, a Scheldt bal partján magas bérház emelkedik ki a környezetből. Antwerpen lakosai csak „Chicago tömbházként” emlegetik, és olyan helynek tekintik, amelyet ajánlatos messze elkerülni. Szegény belgák élnek itt bevándorlók tőszomszédságában – a 25 történetet több, mint 35 nemzet képviselői népesítik be. A betonméhkas liftjében elhelyezett kamera figyeli a lakók jövés-menését.
A Lisszabonban játszódó film Nober Sanders filmlevele, amelynek segítségével megpróbálja felvenni a kapcsolatot távoli családjával. A személyes hangvételű vallomás során a néző sok mindent megtudhat az emigráció és az új környezetbe való beilleszkedés lélektanáról. Bár Nober „mást akart”, végül megtanulta a portugál csempe, az azulejo festésének művészetét, amellyel mind a mai napig a kenyerét keresi. Ahogy Nober története, úgy a csempefestészet stíluskavalkádja is a kultúrák egymással való kapcsolatáról és egymásra hatásáról szól. A portugál azulejot kezdetektől külső behatások érték, a spanyol, kínai, holland, arab, indiai, brazil és afrikai motívumok nemzeti művészetbe ágyazódásából jött létre az a sajátos forma és motívum rendszer, amelyre a mai Portugália méltán büszke. Persze Nobertet ennél sokkal személyesebb és hétköznapibb gondok foglalkoztatják, miközben festi a csempéket, egyiket a másik után…