A vietnámi közösség a harmadik legnépesebb kisebbség a Cseh Köztársaságban. Elsősorban kiskereskedők alkotják, akik a 90-es évek óta Vietnám szegényebb területeiről a jobb megélhetés reményében vándoroltak az országba. Míg a szülők rengeteget dolgoznak, alig törik a cseh nyelvet és állandó honvágyat éreznek, a gyermekeik az iskolában megtanulnak csehül, hamarabb alkalmazkodnak a cseh környezethez, szülőhazájukkal, Vietnámmal pedig gyengébb, tisztázatlan a kapcsolatuk.
Elena kivándorló volt már négyévesen, amikor 1956-ban szülei gazdasági okokból disszidáltak, és magukkal vitték őt Argentínába. Aztán bevándorlóvá vált saját hazájában, amikor 1975-ben hirtelen úgy döntött, hogy mégis inkább a kommunista Magyarországon szeretne élni, és hazatelepült. Megküzdött azért, hogy újra magyarnak lássák és annak érezhesse magát … 2008-ben azután beleszeretett a harmincöt éves kubai Leo-ba, s noha a férfi örömmel letelepedett volna vele Budapesten, a hatóságok elutasították kérésüket. Ez a dokumentumfilm elégia a nosztalgiáról, a megtalált és újra elvesztett hazáról, a bevándorlók illúzióiról…
Grisha, Timur és Sergei három orosz anyanyelvű bevándorló, akik Kazahsztánból jöttek Belgiumba, és bár több mint hat éve élnek már ott, mégis még mindig a papírjaikra várakoznak. Ez a film video-üzenetekkel kívánja áthidalni a három emigráns és Kazahsztánban maradt családjuk, barátaik között a távolságot.