A belvárosban, a régi áruház mögött van 30 m2, ahol elfér az egész világ. Ide indul négy budapesti bevándorló fiatal, hogy "találkozzon" szeretteivel.
Elena kivándorló volt már négyévesen, amikor 1956-ban szülei gazdasági okokból disszidáltak, és magukkal vitték őt Argentínába. Aztán bevándorlóvá vált saját hazájában, amikor 1975-ben hirtelen úgy döntött, hogy mégis inkább a kommunista Magyarországon szeretne élni, és hazatelepült. Megküzdött azért, hogy újra magyarnak lássák és annak érezhesse magát … 2008-ben azután beleszeretett a harmincöt éves kubai Leo-ba, s noha a férfi örömmel letelepedett volna vele Budapesten, a hatóságok elutasították kérésüket. Ez a dokumentumfilm elégia a nosztalgiáról, a megtalált és újra elvesztett hazáról, a bevándorlók illúzióiról…
A film azokról a barátságokról szól, amelyek idős spanyolok és latin-amerikai gondozóik között köttetnek. Mindennapi, mégsem átlagos jelenetekkel világítja meg főhőseinek különös élethelyzetét, két teljesen különböző társadalmi csoporthoz tartozó emberek kölcsönös egymásra utaltságát, szoros, bensőséges kapcsolatát. Érzékenyen ábrázolja a befogadó társadalom idős tagjainak és a latin-amerikai bevándorlóknak közösen megélt, apró, mindennapi győzelmeit a túlélésért és a magány ellen vívott harcban.